„Legyen a kutyáknak is karácsonya!”

            Szeptemberben nagy sikere volt a Tappancs alapítvány és a Művelődési Ház örökbefogadó napjának. Akkor három kutyus talált gazdára és otthonra nálunk, azonban egy csöpp kislány úgy érezte, tehetnénk többet is az állatokért, mint ez az egy nap. Csizmadia Nóra gondolt egy merészet, kipördült az osztály elé, és gyűjtést szervezett. Megkért mindenkit, hogy akinek van egy kis kutyatápja, netalán takarója, az hozza be az osztályba, és ők majd elviszik az alapítványnak. Aztán könnyes szemmel hozzátette „csak, hogy legyen a kutyáknak is karácsonya”.

            Csodálatos dolognak tartom, hogy ez a pici lány tovább gondolta és folytatta azt a nemes kezdeményezést, amit elindítottunk. Ilyenkor karácsonykor, mindenki megnyugszik, békét talál a családja, barátai körében és jókat lakmározik a terített asztalról. A karácsonyi fényár azonban ne vakítson el bennünket, hisz vannak olyanok, akik kívül maradnak a meleg házak falain, tányérjukba nem jut ennivaló és a szívükbe sem szeretet. Ne feledkezzünk meg róluk, hisz nekik éppoly nagy szükségük van törődésre, mint nekünk. Kutya és ember, fura páros. Megkapjuk tőlük a szeretetet, játékot, vigaszt, hűséget, s nem egyszer az életünket is csak ők képesek megmenteni, cserébe pedig nem kérnek mást, csak gondoskodást. Az alapítványnál lévő kutyák már tudják, milyen az, amikor cserbenhagyják őket, most tudják meg azt is, hogy vannak még jó emberek, akik segíteni szeretnének.

            Az Ifjúsági Önkormányzat is szeretné kivenni a részét a gyűjtésből. A Művelődési Ház tankonyhája egy időre gyertyaöntő műhellyé válik, az elkészült darabok pedig a Falukarácsonyon, jelképes összegért megvásárolhatók lesznek. A befolyó támogatást a menhelyi kutyusok étkeztetésére fordítjuk. 

            Minden Önök által megvásárolt gyertya lángja a remény fényét jelenti majd egy éhező kutyusnak és minden láng erősíti majd egy kislány hitét az emberi jóságban. Adjunk hát minél többet belőle!