A világ, amiben élünk, sokszor tűnik érthetetlennek, kiszámíthatatlannak, ellenségesnek, és emberi ész képtelen felfogni azt a rengeteg rosszat, ami benne történik. Ha csak bekapcsoljuk a Tv-t nem telik el úgy perc, hogy ne értesülnénk valami tragédiáról, csalásról, katasztrófáról. Ez a világ és az emberek egyik oldala. Mostanában kevesebbet hallunk a másik oldalról, az emberi természet szép és nemes oldaláról. Ne tévesszen meg bennünket, hogy nem mindig kerül a szemünk elé, attól még ott van, és hiszek benne, hogy sokkal több van belőle, mint a rosszból, talán csak nem beszélünk róla eleget, nem kap elég hangsúlyt.

            Decemberben, csatlakoztunk egy harmadik osztályos kislány, Csizmadia Nóri gyűjtőakciójához és a Falukarácsonyon vártuk önzetlen támogatásukat a Tappancs alapítvány kutyusainak részére. Minden támogatót megajándékoztunk egy az Ifjúsági Önkormányzat tagjai által készített gyertyával. A segítségüknek és önzetlenségüknek köszönhetően 15200 ft-ot gyűjtöttünk, ami 29 kg száraz kutyatápra és 16 db konzervre volt elegendő.

            Mi az a párezer forint annyi kutyának -kérdezték néhányan. Rengeteg kutya van a menhelyen és folyamatosan érkeznek újak, valóban nem elég az összesnek. De vajon hiábavaló lenne egyetlen rákos gyerek megmentése, egyetlen kutya örökbefogadása, egyetlen gyerek figyelmének megnyerése, vagy egyetlen ember álmainak valóra váltása? Ahogy egy nálam sokkal bölcsebb ember tanította, a világot nem kell és nem is lehet rögtön megváltani, elég, egy kis darabjával próbálkozni. Nem kell egy embernek csodát tenni, elég, ha mindannyian megpróbálunk jobbá tenni magunk körül egy kis részt. Ha összefogunk, ha mind adunk bele egy kicsit, akkor a végén nagy és jó dolgok születhetnek. Röszkén, decemberben pont így történt. Kevés lenne? Nem hiszem. A világ ettől nem lett hirtelen jobb, vagy igazabb, de egy kis darabja igen, és annak a kis darabnak, annak a pár kutyának és annak a kislánynak ez nagyon sokat jelentett.

            A gyertyákból megmaradt néhány, azokat szétosztottuk magunk között. Ahányszor rájuk nézünk, eszünkbe fog jutni, hogy az emberi jóság létezik, és ha kis lépésekkel is, de együtt képesek vagyunk magunk körül szebbé tenni a világot.