2011. augusztus 6. (szombat)
Helyszín: Benkóczy Béla Sporttelep
7.00 XVII. Nemzetközi Töltött Káposzta-fızı Verseny regisztrációja
7.30 Fogatos és mazsorett felvonulás Röszke utcáin
8.30 „Fınek a fızık!” - Játékos, ügyességi és szellemi vetélkedı a fızı csapatok részvételével
10.30 Nemzetközi Töltött Káposzta-fızı Verseny megnyitója
Fızıket köszönti:Borbásné Márki Márta Röszke község polgármestere, Frank Sándor
mesterszakács, Csányi László Mórahalom város alpolgármestere
12.30 Ebéd „Mesterek remekei”
14.00 Eredményhirdetés
14.30 Tombolasorsolás 16.00 Palotás-Röszkei Ifjúsági Önkormányzat nyitótánca
16.10 XXI. Röszkei Falunapok ünnepélyes megnyitója
Köszöntıt mond: Nógrádi Zoltán országgyőlési képviselı
16.40 Kozmáné Vastagh Judit és Barátai zenés mősora
17.10 Röszkei Társastánc csoport mősora
17.30 Röszkei Rózsabimbó és Gyermek Néptánc Csoport bemutatója
17.40 Röszkei Hastánc csoport elıadása
18.10 Röszkei Dívák
19.00 Utcabál a Harmónia együttessel
22.00 Ünnepi tőzijáték
2011. augusztus 7. (vasárnap)
9.00 Ünnepi szentmise a római katolikus templomban
9.00-17.00 II. Röszkei Térségi Amatır Fogathajtó verseny a Búcsú téren
9.00 XI. Falunapi Sakk bajnokság a mővelıdési házban 2011. augusztus 7. (vasárnap)
Helyszín: Benkóczy Béla Sporttelep
13.00-20.00 Gyermekparadicsom (Játszóház, óriáscsúszda, trambulin, arcfestés) 16.00-17.00 Alma Együttes élıkoncert 21.00 Rúzsa Magdi élőkoncert
Kiegészítı programok mindkét nap: kereskedık, kirakodóvásár, büfészolgáltatás, ugrálóvár
Akinek van kedve egy kis Facebook-hoz az csatlakozzon az eseményhez a következő linken: Röszkei Falunapok 2011
Február 27-én szombaton, este 6 órátói kezdettel ismét bemutatásra kerül az 56 csepp vér című előadás a mórahalmi Aranyszöm rendezvényházban. Az előadás plakátja megtekinthető itt.
Mindenkit szeretettel várunk!
B.U.É.K.
2009.12.31. 11:52
Boldog Új Évet Kivánunk!!!
Ho-ho-ho!!!
2009.12.23. 17:12
Békés, boldog karácsonyt kívánunk minden kedves látogatónknak!
Újdonságok a honlapon
Makra Péter
2009.12.17. 14:04
Sziasztok!
Mint ahogyan azt talán észrevettétek, régi-új fejléccel láttam el a honlapot.
Újdonság még, hogy a Tagjaink menübe (Földgömb egerekkel:)) képek kerültek feltöltésre azokról a tagokról is, akikről eddig nem voltak fotók.
Feltöltöttem a honlapra az Általános Iskola média szakkörös tanulói által készített kisfilmet, melyet az bicikliző malacra vagy ide kattintva tudtok elérni:)
Jó hír, hogy az első RöFilmnél régóta jelentkező hanggal kapcsolatos problémát is sikerült orvosolni, így bár szerényebb minőségben de újra hanggal tudjátok nézni az első kisfilmet is.
Továbbra is várjuk a honlappal valamint az 56 csepp vér című előadással kapcsolatos észrevételeiteket a FÓRUM menüpont alatt!
Új fórum téma indult, ahová a november 28-i előadással kapcsolatos véleményeket várjuk!
56 csepp vér a röszkei színpadon
2009.12.14. 11:35
Ha valaki pár éve azt mondta volna nekünk, hogy Röszkén egyszer a Sportcsarnokban az itteniek olyan produkciót néznek, mint a Valahol Európában, vagy az 56 csepp vér, hát azt hiszem furcsa értetlenséggel néztünk volna rá. Az emberek talán legnagyobb hibája, hogy sokszor kételkednek a saját képességeikben, nem hisznek eléggé magukban. Ilyenkor jönnek azok, akik hisznek bennünk magunk helyett, és ahogy mostanában divatosan mondani szoktuk, mernek nagyot álmodni. A Röszkei Ifjúsági Önkormányzat ebből a szempontból nagyon szerencsés, hisz két olyan ember is áll a csapat mögött, akik hisznek bennünk, és abban, hogy a lehetetlen nem létezik. Borbásné Márki Márta és Molnárné Vér Ágnes 2006-ban álmodott nekünk először. Az akkori nyaktörő vállalkozásnak, miszerint Röszkén egy fiatalokból álló csapat előadja a Valahol Európában című musicalt, már mind tudjuk a végeredményét.2006-ban első ízben bizonyosodott be, hogy Röszke, ez a pici falu hatalmas csodák színterévé válhat, ha közösen akarjuk. Ezen a kis helyen hatalmas dolgok születtek, majd ismétlődtek meg Mórahalmon. Ha valaki ilyen nagyszabású dolgot visz véghez, hatalmas kihívás, hogy hasonló produkciót alkosson. Hosszan vártunk egy olyan darabra, ami méltó utódja lehet előző munkánknak, s végre, 2009-ben rábukkantunk az 56 csepp vér című musicalre. A kihívás hatalmas volt, hisz jól tudtuk, hogy a nézők soraiban olyan emberek is ülnek majd, akik megéltek egy olyan kort, amivel nekünk csak színpadon kellett szembenéznünk. A felkészülés nehéz pillanatokat ugyanúgy adott nekünk, ahogy örömet, vagy humoros perceket. Az egymásból merített erő sok nehézségen segített át bennünket, ám ha ez nem volt elég, két ember most is, ahogy ezelőtt, biztonságot adott.
A Valahol Európában címűszínpadi produkció bemutatása meghozta az elismerést a röszkei fiatalok és segítőik számára. Akkor egy lelkes kis csapat bebizonyította, hogy itt Röszkén is születnek csodák. Szenvedélyünk a színház és a musicalek iránt azóta is tart, s mind
vágytunk arra, hogy egy új produkcióval állhassunk színpadra, s tegyük büszkévé újra a település lakóit. Választásunk ezúttal az 56 csepp vér című musicalre esett.
1956 nemzeteknek, városoknak, falvaknak és embereknek egyaránt elhozta a tragédiát. Azonban minden településnek megvoltak a saját hósei, a saját mártírjai, a saját halottai, az egyéni története.Röszkének, ennek a kis határ menti falunak történelmében is nyomot hagytak az októberi események. A történelmet győztesek írják, ahogy írták 1956. októberében azok a bátrak, akik tettek arról, hogy az elnyomás és zsarnokság alatt győzzön az igazság, és bebizonyították, hogy az összefogás, közös akarat és hit erősebb lehet, mint a fegyverek vagy az ágyúcsövek.
A Röszkei Gyermek-és Ifjúsági Önkormányzat az 56 csepp vér című musical színpadra állításával több célt is kitőzött maga elé. Szeretnénk, ha kortársaink, a településen élő fiatalok még inkább
tisztában lennének az októberi eseményekkel. A tankönyvek mellett most maradandó, emlékezetes előadásban elevenedhetnek meg előttük a forradalom képei. A településen élők között vannak olyanok, akik átélték és megélték a forradalmat. Akiket hitükért, vagy igaz
szavukért elhurcoltak, megkínoztak. Nem tudhatjuk, milyen volt akkor élni, de azt tudjuk, hogy ezek az emberek csodálatot és tiszteletet érdemelnek, hisz nem kevesebbért, mint a szabadságért
harcoltak. A darab színpadra állításával nekik is üzenünk. Azt, hogy tudjuk, mit tettek értünk, mit tettek Röszkéért, és nem felejtjük el. Szeretnénk büszkévé tenni nemcsak őket, de településünk minden lakóját, ahogy tettük ezt az elmúlt években is a Valahol Európában című musical elıadása során. Pici falu vagyunk, de nagy dolgokat vihetünk véghez, s előadásaink épp attól nagyszerűek, hogy ennek a kis közösségnek a vezetői, elöljárói is szerepet vállalnak benne.
Ezen az estén a forradalom résztvevői előtt tisztelgünk majd, hogy tudják, nem feledkeztünk meg róluk, s arról az idegen megszállás és zsarnokság nélküli világról, amit akkor nekünk álmodtak és építettek.
Vannak történetek, amelyeket minden korban el lehet, el kell mesélni. Vannak olyan példázatok, amelyek azért fontosak számunkra, mert minden korban, történelmi helyzetben próbára teszik erkölcsi tartásunkat. Az 56 csepp vér musical Rómeó és Júlia - itt: Robi és Juli - története, mely 1956. október 23-án kezdődik. Szereplői a világ, az ország végére vetett fiatalok, akik számára szerelem a forradalom, és forradalom a szerelem.
Történetünk egy kicsinyke határ menti településen zajlik, mely valós keresztmetszete a rettegett 50-es évek terrorjának. A faluban rendszeresek az összetűzések, csetepaték a helyi ávósok, és a fiatal kitelepítettek között. A fiatal helyi plébános, Lőrinc hitét követve, és mindent latba vetve próbálja elejét venni a konfliktusoknak, de hiába. (részlet: www.otvenhatcseppver.hu)
Kedves Röszkeiek!
Ezzel a néhány gondolattal szeretnék kedvet csinálni és mindenkit tisztelettel meghívni a Röszkei Gyermek-, és Ifjúsági Önkormányzat nevében november 28-án 18 órára a Sportcsarnokba, ahol a röszkei fiatalok és fiatalos lelkű felnőttek elsőként mutatják majd be az „56 csepp vér” című musical előadást. Ezen az estén a forradalom résztvevői előtt tisztelgünk majd, hogy tudják, nem feledkeztünk meg róluk, s arról az idegen megszállás és zsarnokság nélküli világról, amit akkor nekünk álmodtak és építettek.
Szereposztás:
Lőrinc ...........................................Teslér Zoltán Lelkiismeret ................................Tárnyik Gábor Robi (Rómeó)..............................Csóré Zoltán Júlia ..............................................Borbás Johanna Medve (Mercutió).........................Makra Péter Szvetlána......................................Kozma Zsófia Herceg .........................................Vastag Péter Őrnagy..........................................Turucz József Őrnagyné ....................................Börcsök Eszter Tibor ............................................Zöldi Péter
Lear ............................................ Vlocskó Mihály Csöpi ......................................... Tóth Zoltán Pávaszem.................................. Szűcs Judit Genya......................................... Csóré Dávid Málnaszőr ................................. Rutai Mónika Beás .......................................... Kónya Viktória Lobo .......................................... Csizmadia Renáta Szakaszvezető.......................... Varga László Ávós nő................................ ..... Szűcs Krisztina
Továbbá: Börcsök Márta, Csizmadia Nóra, Dorner Niki, László Gábor, Németh Zoltán, Ördögh András, Sövényházi Gábor, Teslér Ákos, Tóth László, Vlocskó Bernadett, Borbásné Márki Márta, Molnárné Vér Ágnes.
Rendezte: Osztás Anett
Koreográfia: Kerek Attiláné Ének: Vastag Csaba Rózsa
Újabb Ifilm az Interneten
Makra Péter
2009.06.03. 20:10
Sziasztok!
Örömmel tudatjuk veletek, hogy a Homokháti Ifjúsági Önkormányzat soros átadójára készült röszkei kisfilm megtekinthető az interneten. Megtaláljátok az Ifi(RÖ)FILM menüpont alatt ezen az oldalon is!
Jó szórakozást kívánunk hozzá!
Homokháti települések-ahogy csak mi láthatjuk
Kozma Zsófia
2009.06.03. 11:15
Mindenki szívében ott él egy hely, aminél nincs édesebb ezen a földön. Itt nőttünk fel, tanultunk járni, beszélni, itt leltünk barátokra. Nincs olyan utcája, épülete, tere, amit ne ismernénk. Itt álmodtunk, terveztünk, talán még szerelmesek is itt lettünk először. Végignyargaltuk keresztbe és hosszába, voltunk benne rosszak, és nagyritkán talán jók is. Itt él a családunk és történjék bármi, itt mindig otthonra lelhetünk. Egy folyton változó világban ezen a helyen béke, biztonság vár ránk. Hogy mi a neve? Én Röszkének hívom, más Mórahalomnak, Bordánynak, Ásotthalomnak, Zákányszéknek, Ruzsának Domaszéknek nevezi. Csak a nevük más, de ugyanolyan sokat jelentenek nekünk.
A Homokháti Kistérségi Gyermek-és Ifjúsági Önkormányzat soros elnökségének átadási ceremóniája lehetőséget teremtett arra, hogy ezt most meg is mutathassuk.
Több település összefogása, a közös munka, ezer új lehetőséget, nagyobb erőt ad álmaink megvalósításához, azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden egységet különleges, egyedi és páratlan emberek alkotnak, ugyanúgy, ahogy a Homokhátság is különleges és egyedi településekből épül fel. A maga nemében mind páratlan gyöngyszem, ahol mindenkinek a sajátja a legértékesebb. Ahogy az Unióban, nálunk is létezik „Egység a sokféleségben”, s most épp erre a sokféleségre szerettük volna felhívni a figyelmet.
Május 8-án a soros elnökséget a röszkeiek Bordány Ifjúsági Önkormányzatának adták át, s erre az alkalomra minden Ifjúsági Önkormányzat készített egy 10 perces kisfilmet a településéről, úgy, ahogyan azt csak ő láthatja. Ezzel szerettünk volna hozzájárulni ahhoz, hogy még közelebb kerülhessünk egymáshoz, hogy megismerjük, s ami még fontosabb elismerjük egymást.
Az elkészült alkotások Ifjúsági darabok révén nem nélkülözték a humort és az egyéni látásmódot, és mind nagyon élveztük a közös filmvetítést. Természetesen a rögtönzött mozizáshoz pattogatott kukorica, chips és üdítő is társult. A homok titkai - címmel már készül a közös DVD, kisfilmjeink gyűjteményei, amit mindenkihez eljuttatunk, hogy örök élménnyé tegyük közös munkánkat. Gratulálunk Zákányszéknek, akik elnyerték I(film) kategóriánk első helyezését.
Az átadó végül közös pizzázással, jó hangulatú beszélgetéssel és hála az ásotthalmi ifiknek, rögtönzött táncversennyel zárult.
Ezúton köszönjük minden Ifjúsági Önkormányzatnak a fáradozást, a részvételt és a munkát, mellyel hozzájárultak ahhoz, hogy tiszteljük és megbecsüljük egymás települését, hogy elismerjük a másik munkáját. Magyar Istvánné Rozi egyszer azt mondta, „Tudjunk örülni egymás sikereinek, ez a legfontosabb”. Május 8-án, Röszkén, nektek hála, igazán tudtunk.
Sárkány, sátor jól repült
Kozma Zsófia
2009.06.03. 10:57
Áprilisi időjárásunkat azt hiszem a „szeszélyes” jelzővel tudnám a legjobban jellemezni.
25-én kételkedve kémleltem az eget, ugyanis a zuhogó eső azt mondatta velem, hogy talán szerencsésebb lenne elhalasztani sárkányeregető programunkat. Fél órával később ragyogó napsütésben pakoltuk a nádat és a kellékeket az autóba. Miután elkészültünk, már csak kisebb szél után rimánkodtam, mert az mégiscsak elengedhetetlen kelléke ennek a programnak.
A következő tíz percben egy orkánerejű széllökés pár köbméter homokot zúdított az arcomba, minek hatására konstatáltam, hogy végre minden adott egy remek családi délelőtthöz. Szép lassan meg is érkeztek kicsik és nagyok, hogy kezdetét vegye a sárkánycsata. Ördög Tibor, profi sárkánykészítő, egy polipot megszégyenítő kézügyességgel és gyorsasággal gyártotta a sárkányokat az egyre szaporodó gyerekseregnek. Néhány apuka igyekezett ellesni a technikát, ők családilag próbálkoztak az összetákolással. Ekkora a szél már olyan sebességgel hívta szárnyaira a sárkányokat, hogy sok közülük nem várta meg a légbebocsátást, hanem indult magától. Ezt megirigyelte néhány pohár limonádé, amik szintén velük tartottak, csak előtte végigborultak asztalunkon, eláztatva mindent, ami rajta volt.
A sárkányok farkát képző krepp papírok bánták a legjobban, ugyanis nem elég, hogy eláztak, de azonnal kékbe, zöldbe, pirosba és ibolyába színezték a műanyag asztalt a belőlük kicsorgó lé hatására. Már épp kezdtem aggódni, amikor egy kislány ezt kiabálta: „Nézd anyu, ez egy szivárványszínű asztal!” És ott álltunk egy szivárvány asztal mellett, az égen szivárványszínű sárkányok lengedeztek és a világ is szivárványszínű lett a hangos gyerekkacajoktól, amit messze repített a szél. Ugye milyen egyszerű játék ez? Nem kell más hozzá, csak egy darab nád, egy szemeteszsák, meg madzag. Nem vagyonokat érő éneklő, meg vibráló kütyü, nem is számítógépes lövöldözős játék, csak néhány papírsárkány, amivel mégis olyan jót játszottunk. A művelődési ház sátra annyira megirigyelte a magasban fickándozó szemeteszsákokból fabrikált sárkányokat, hogy eltépte láncait, és őrült szárnyalását már csak a teret övező fák tudták megállítani.
Rossz nyelvek szerint lusták voltunk sárkányt gyártani, így a sátrunkat eregettük. Persze ez csak aljas rágalom… A gyerekeknek különösen nagy élményt jelentett az ugrálóvár, ami ezentúl biztos állandó kelléke lesz ennek a programnak. Nagyon köszönjük mindenkinek, aki velünk tartott és reméljük, hogy legközelebb is alkalmunk nyílik együtt tölteni egy ilyen bohém, családi délelőttöt.
„Mert ami igazán értékes, az a szemnek láthatatlan.”
Kozma Zsófia
2009.03.26. 16:49
Ha kinéznek az ablakon reggelente, eszükbe jut egyszer is, hogy milyen csodás az ég színe, vagy milyen lenyűgöző meglátni az előbújó első napsugarakat? Ámultak már egy száz színben pompázó naplementén, vagy gyönyörködtek tarka pillangók szárnyaiban? Tátva maradt a szájuk attól, hogy milyen káprázatosan sokszínű a világ? És vajon eszükbe jutott egyszer is, hogy vannak, akik ezeket talán soha nem pillanthatják meg? Aki a látás képességével született, annak ez mind természetes, de mi van azokkal, akik nem ismerik a fényt? Azok, akik vakon születtek, vagy hirtelen vesztették el látásukat, soha nem élhették, élhetik át a természet ezer látható csodáját.
Az Ifjúsági Önkormányzatra nagyszerű, nemes feladat vár. Áprilisban meglátogatjuk a Vakok Otthonának lakóit. Az ott élők egytől-egyig fantasztikus emberek. Szeretnek, éreznek, tapintanak, élnek ugyanúgy, mint látó társaik. Sokan közülünk, ha vak embert látnak, sajnálkozni kezdenek. Ez talán a legrosszabb, amit tehetnek. Nem sajnálatra, csupán kedvességre, segítségre van szükségük. Miután meghallottam, hová látogatunk, gondoltam
megpróbálok átmenetileg „megvakulni”, hogy kicsit átérezzem, milyen ha valakit egész nap sötétség vesz körül. Bekötött szemmel szaladgáltam hát idehaza és percről-percre szaporodó kék és zöld foltjaim láttán rájöttem, az ő világukban én lennék fogyatékos. De ahogy a szemem megszokta a sötétséget, igazán fantasztikus dolgot tapasztaltam. Illat még ilyen intenzív, íz még ilyen édes, tapintás még ilyen bársonyos és hang még ilyen lágy, soha nem volt, mint amit akkor a sötétben hallottam, éreztem. Láttam, csak nem a szememmel. Nem úgy, ahogy eddig. Sokkal több információ volt egyetlen érintésben, mint amit eddig egy órás beszélgetésből megtudhattam.
A vakokra sajnálat helyett csodálattal kell néznünk, hisz kivételes emberek, akiknek megadatott a lehetőség, hogy szívvel lássanak. Az egyetlen gond talán csak az, hogy elszigetelten élnek az otthonban. Magányosak. Kis csoportunk eltökélte, felrázza egy picit a lakók életét. Műsorral, dalokkal, felolvasással és rengeteg beszélgetéssel szeretnénk színt vinni az ott lakók életébe.
A segítségüket kérem, kérjük újra. Közeleg a húsvét, ezért tojásokat festünk, amiket az óvodában, iskolában, boltokban, művelődési házban rakunk ki egy doboz mellé. A dobozba felajánlásaikat, adományaikat várjuk, amiből
hangoskönyveket, CD lemezeket, ajándékokat szeretnénk vásárolni a lakóknak. A doboz mellett találnak majd egy köszönőkártyát és egy idézetet.
„A kedvesség az, amitıl a süket hall, a vak pedig látni kezd.”
Kérem, őrizzék meg, és ha ránéznek, jusson eszükbe többször gyönyörködni abban a rengeteg csodában, ami nap, mint nap körülvesz minket. Mélázzanak el nyugodtan egy szép naplementébenés legyenek hálásak, hogy láthatják. És kérem, ne feledjék: nem az a vak, aki nem lát…
Kozma Zsófia
Párkapcsolati tréning beszámoló
Makra Péter
2009.03.26. 16:31
Néhány éve egy jó barátom megkérdezte tőlem, milyen az a lány, akit én magam mellett el tudok képzelni, mi is az, pontosabban ki is az, akit én keresek. Bevallom, akkor, közel 20 éves, felnőttnek hitt fejjel sem tudtam rá válaszolni. Február 13-án tréningre vártuk a 8. osztály tanulóit. A cél az volt, hogy elindítsuk őket egy úton, melynek végére olyan ismereteket szereznek egymásról, és főként magukról, amelyek hozzásegítik őket, hogy majdan boldog kapcsolatban élő felnőttek legyenek. Nem csak a másik nemről gondolkodtunk együtt, hiszen bármennyire is fontos tudni mire vágyik egy fiú és egy lány, ahhoz, hogy valaki meg tudja mondani, hogy kit keres, elsősorban magát kell megismerje, a saját vágyait, igényeit kell feltérképezze. És igen, azt mondom együtt gondolkodtunk. Hogy miért? Mert egy-egy ilyen találkozás bennünk, trénerekben is mély nyomot hagy, minket is gondolkodásra sarkall, másokról, magunkról. Ez most sem történt másképp. Nem mondhatom, hogy egy délután alatt sikeres párkapcsolatban élő felnőttekké neveltünk bárkit is. Nem is ez volt a cél. A cél, hogy meglássák egymás és saját maguk igényeit, hogy gondolkozzanak mi az, amiben még előre kell lépniük, teljesült. Közülük talán volt olyan is, aki csalódottan távozott,
mert kész válaszokat várt. Sajnos kész válasz vagy jó válasz nem létezik, de egy dolog biztos: Férfivá és Nővé nem születik az ember, hanem hosszú évek alatt azzá válik.
Köszönet illeti Földi Ádámot, aki a tréning előkészítésében és lebonyolításában
óriási szerepet vállalt és természetesen köszönet illeti a 8. osztály minden
tanulóját, hogy velünk tartottak ezen a délutánon.
Győztek a giccsek
Kozma Zsófia
2009.03.26. 16:26
A Valentin napról sokan, sokfélét gondolnak. Mi elsősorban lehetıséget láttunk benne egy újabb közös bohóckodásra. Sajnos kiveszőben van az életünkből a humor, a szórakozás. Ezen
szerettünk volna változtatni giccskiállításunkkal. Februárban a művelődési házba vártunk minden giccses, rózsaszín, habos-babos Valentin napi borzalmat. A boltok most is, mint minden évben, számos lehetıséget kínáltak a nevezıknek. Volt nálunk kerámiaszívben sárga szivecskés csirke, plüssmacik sorozata, madárkák és személyes kedvencem, az arany szíven nyugvó ezüst, gitározó kakas, lila boa foglalatban.
A zsűrinek nehéz dolga volt, ennyi rettenet közül nem volt egyszerű kiválasztani a leggiccsesebbet, de azt gondolom, sikerült megbirkóznunk a feladattal. A döntés meghozataláig alkotóházzal vártuk a gyerekeket és segítőiket. Itt igazán egyedi képkereteket, képeslapokat és ajándékdobozkákat készíthettünk szívünk választottjának, vagy csak barátainknak, szüleinknek. Mikor megláttam a kisebb gyerkőcöket, biztos voltam benne, hogy majd
anyunak készítik az ajándékokat. Súlyos tévedésben éltem. Mindenki szerelmes volt. Akadt olyan, aki a titkos szerelmének készítette a dobozkát, és titkos tervet szőtt, hogy mikor csempészi bele a padjába az ajándékot. A bátrabbak szét is kiabálták, hogy kinek készül az ajándék és okították társaikat, hogy igenis meg kell azt mondani, be kell vallani, mert szerelmesnek lenni jó. A decoupage ragasztótól átitatott dobozkák és csillogó gyerekszemek
mellett rájöttem, a szerelem tényleg körülvesz. Legyen a Valentin nap külföldi butaság, okozzon ízlésficamot, legyen elcsépelt, vagy méztől csöpögő, amíg lehetőséget ad közös programokra, nevetésre, vidámságra, addig mi szeretni fogjuk.
A díjazás, nagy izgalmak és fejtörés után a következőképp alakult: harmadik helyen Terteli Alexandra egy gülü szemő piros szívcsodával, második helyen Hallai Viola a kedvenc gitározó kakasommal, végül első helyen végzett Farkas Csamangó Marika és családja egy kerámia szívbe szúrt méhecskével. Nagyon köszönjük a Zöldség-és kenyérbolt, és Barcsné Vér Gyöngyi támogatását, valamint a Röszkei Cukrászda felajánlását, egy káprázatos szív alakú tortát, ami az első helyezett jutalma lett. A Zöldséges és a Cukrászda nem egyszer támogatta már rendezvényeinket, amiért nem tudunk elég hálásak lenni. A Röszkei Gyermek és Ifjúsági Önkormányzat nevében
ezennel „Örökifjakká” avatjuk őket, és még egyszer nagyon köszönjük nekik.
Kozma Zsófia
Palotás
2009.02.16. 08:36
Az ifjúsági önkormányzat február 28-án, a Művelődési ház farsangi báljára nyitótánccal készül. Czirokné Zsuzsi felügyelete alatt már lázasan folynak a próbák. Úgy tűnik, hagyománnyá válik, hogy a röszkei ifjak Palotást táncolnak, hisz kilenc évvel ezelőtt az akkori Goretti-kör is fellépett egy lenyűgöző koreográfiával. Igyekszünk felnőni "elődeinkhez" és hozzájuk hasonlóan bravúros lépésekkel szeretnénk megörvendeztetni a közönséget. Vasárnap Zsuzsi irányít minket, szombaton azonban egyedül gyakorlunk. Én ezeket a szombatokat szeretem a legjobban. Mert minden közös munkánkban egyre inkább látom, hogy hogyan is működik jól egy csapat. Mert vannak, akik ügyesek és tudják, és vannak köztünk botladozók. És az ügyesek ott állnak a botladozók mellett és mutatják és tanítják és számolnak nekik. Teszik ezt felszólítás és irányítás nélkül. Ebben van az Ifjúsági Önkormányzat és bármilyen közösségi szerveződés ereje. Mert itt a fiatalok, gyerekek, félig felnőttek megtanulják, milyen a másikat segíteni, tanulni, tanítani, elfogadni, vagy épp ellenkezni, megtanulják, milyen csapatban dolgozni. A legtöbb fiatal, és elnézést kérek az általánosításért, nem tud mást, csak a saját érdekeit szem előtt tartani, sok esetben gúnyolja ki azokat, akiknek nem sikerül valami, vagy ügyetlen valamiben. Egy ilyen csapatban azonban elveszik az "én", a helyébe lép a "mi", és nem az "én érdekeim", hanem a "mi érdekeink" kerülnek előtérbe. Jó volt nézni őket, amikor tanítgatták egymást, aztán hangosan tapsoltak, ha sikerült egy-egy lépés. Ilyenkor titokban arra gondolok, hogy olyan felnőttek lesznek, akik segíteni fognak, ha arra van szükség és tudnak majd örülni egymás sikereinek. Mert a minap egy csodás ember, Magyarné Rozi azt mondta, "Örülni egymás sikereinek, ez a legfontosabb!"
Valentin napi giccskiállítás és alkotóház
2009.02.13. 15:30
Valentin napi giccsparádé és Alkotóház
Valentin nap. Egyesek szerint szép ünnep, amikor minden a szerelemről szól, mások szerint felesleges, nyugatról átvett badarság. Tartozzunk bármelyik táborba, a Valentin napról mindannyiunknak eszébe jutnak az ilyenkor nagy tömegben megjelenő rózsaszín és piros, szivecskés műanyag és plüss ajándéktárgyak. A gyártók fantáziája végtelen. A repertoáron a lila szíves plüssmalackától a csillogó-villogó katicákig mindenféle rettenet fellelhető. Vannak köztük cuki, röhejes és nemegyszer ízlésficamot okozó darabok. Mivel a giccsek térhódítását képtelenség megállítani, ezzel mi sem próbálkozunk, sőt. Egyenesen odáig fajultunk, hogy díjazttuk őket. Február 12-én (csütörtök) délig vártuk az összes giccses, flitteres, habos-babos, rózsaszín, piros, daloló, foszforeszkáló, világító valentin napi borzadályt.
Az ízlésficam bizottságnak 14 órától 17 óráig volt ideje az alkotások közül kiválasztani a gicssnyerteseket, ezen idő alatt az Alkotóházban tevékenykedhettünk. Legyen a Valentin nap bármilyen nyugati ömlengés, akkor is a szerelem, sőt a szeretet ünnepe, amikor megajándékozzuk azokat, akik fontosak nekünk. Sokan a barátoknak, barátnőknek, szülőknek is vesznek ajándékot. Nem kell ahhoz drága meglepetés, vagy tiri-tarka bóvli, hogy kifejezzük a szeretetünket. Sokkal értékesebb, ha mi magunk készítjük el ezeket. Az alkotóházban képeslapok, képkeretek és ajándékdobozkák készültek, hogy igazán eredeti és személyes lehessen a meglepetés.
A giccskiállítás nyertesei: harmadik helyen Terteli Alexandra egy gülü szemű piros szívcsodával, második helyen Hallai Viola egy arany szíven elhelyezett gitározó kakassal, lila boa foglalatban, végül első helyen végzett Farkas-Csamangó Marika és családja egy kerámia szívbe szúrt méhecskével.
Nagyon köszönjük a Zöldség-és kenyérbolt, illetve Barcsné Vér Gyöngyi támogatását, valamint a Röszkei Cukrászda felajánlását, egy káprázatos szív alakú tortát, ami az első helyezett jutalma lett. A Zöldséges és a Cukrászda nem egyszer támogatta már rendezvényeinket, amiért nem tudunk elég hálásak lenni. A Röszkei Gyermek és Ifjúsági Önkormányzat nevében mégegyszer köszönjük, hogy mindig számíthatunk a segítségükre.
Röszkén a soros elnökség
Makra Péter
2009.02.08. 23:17
Január 30-án, pénteken az Ifjúsági Önkormányzat baráti látogatásra érkezett Domaszékre, ahol a helyi ifik jelmezes, farsangi bulira hívták a környékbeli fiatalokat. A népes röszkei delegáció tagjai, az est hangulatához illően gésa szerelésben és méhecske kosztümben vonultak fel, hogy csak párat említsünk a jelmezesek közül. Az este azonban nem csak a buliról szólt, hiszen elérkezett az idő, mikor a RIÖK „kaptára” átvette a Homokháti Kistérség Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzatának soros elnökségét Domaszék „királyságától”. Ezzel lehetőség és kötelesség is szállt ránk, hiszen így olyan programok szervezését és lebonyolítását kell megoldanunk, amelyek nem csak Röszke ifjúságának, hanem a környékbeli fiataloknak is szólnak.
Örömmel jelenthetem, hogy máris tele vagyunk tervekkel, elképzelésekkel, melyeket reményeink szerint hamarosan végső formába öntve oszthatunk meg veletek. Ilyen terv, hogy idén is megrendezzük a már-már hagyománynak számító Röszi-kupát tavasszal vagy nyár elején. Arra buzdítok mindenkit, hogy máris kezdje meg a lázas csapatépítést és az alapozástJ.
Ez utóbbi persze nem azt jelenti, hogy a fiatalok bolondok lennének, inkább érdeklődők, szeleburdik és néha meggondolatlanok. Én is. Ez a korunkkal jár. Keressük a saját utunkat, bontogatjuk a szárnyainkat, és néha, nem igaz, gyakran tévedünk. Hozunk rossz döntéseket és mivel meggyőződésünk, hogy mindent tudunk, ezért ritkán kérdezünk. Nem merünk, nem akarunk kérdezni, pedig kíváncsiak vagyunk ám mindenre.
A világ felgyorsult tempójának köszönhetően a fiatalok sokkal hamarabb kerülnek kapcsolatba az intimitással, szerelemmel, párkapcsolattal. Bár a felnőttek és a szülők, -mellesleg nem elítélhető módon- azt szeretnék, hogy ezekről minél később essen szó, sajnos ezt nem lehet megkerülni. A hallgatásnak, a nem megfelelő tájékoztatásnak, a rossz mintaadásnak súlyos következményei lehetnek. Február 13-án, pénteken az általános iskola 8. osztályának tanulóit 15 órától az Ifjúsági és közösségi házba vártuk egy párkapcsolatokról szóló beszélgetésre, csapatjátékra. Többek között beszéltek arról, hogy mitől nő a nő, milyen a férfias férfi, szó volt intimitásról, veszekedésről, barátságról, féltékenységről és mindenről, ami őket foglalkoztatta. Reméljük sikerült egy elfogadható mintát adni, és választ találni a felmerülő kérdésekre.
A világ, amiben élünk, sokszor tűnik érthetetlennek, kiszámíthatatlannak, ellenségesnek, és emberi ész képtelen felfogni azt a rengeteg rosszat, ami benne történik. Ha csak bekapcsoljuk a Tv-t nem telik el úgy perc, hogy ne értesülnénk valami tragédiáról, csalásról, katasztrófáról. Ez a világ és az emberek egyik oldala. Mostanában kevesebbet hallunk a másik oldalról, az emberi természet szép és nemes oldaláról. Ne tévesszen meg bennünket, hogy nem mindig kerül a szemünk elé, attól még ott van, és hiszek benne, hogy sokkal több van belőle, mint a rosszból, talán csak nem beszélünk róla eleget, nem kap elég hangsúlyt.
Decemberben, csatlakoztunk egy harmadik osztályos kislány, Csizmadia Nóri gyűjtőakciójához és a Falukarácsonyon vártuk önzetlen támogatásukat a Tappancs alapítvány kutyusainak részére. Minden támogatót megajándékoztunk egy az Ifjúsági Önkormányzat tagjai által készített gyertyával. A segítségüknek és önzetlenségüknek köszönhetően 15200 ft-ot gyűjtöttünk, ami 29 kg száraz kutyatápra és 16 db konzervre volt elegendő.
Mi az a párezer forint annyi kutyának -kérdezték néhányan. Rengeteg kutya van a menhelyen és folyamatosan érkeznek újak, valóban nem elég az összesnek. De vajon hiábavaló lenne egyetlen rákos gyerek megmentése, egyetlen kutya örökbefogadása, egyetlen gyerek figyelmének megnyerése, vagy egyetlen ember álmainak valóra váltása? Ahogy egy nálam sokkal bölcsebb ember tanította, a világot nem kell és nem is lehet rögtön megváltani, elég, egy kis darabjával próbálkozni. Nem kell egy embernek csodát tenni, elég, ha mindannyian megpróbálunk jobbá tenni magunk körül egy kis részt. Ha összefogunk, ha mind adunk bele egy kicsit, akkor a végén nagy és jó dolgok születhetnek. Röszkén, decemberben pont így történt. Kevés lenne? Nem hiszem. A világ ettől nem lett hirtelen jobb, vagy igazabb, de egy kis darabja igen, és annak a kis darabnak, annak a pár kutyának és annak a kislánynak ez nagyon sokat jelentett.
A gyertyákból megmaradt néhány, azokat szétosztottuk magunk között. Ahányszor rájuk nézünk, eszünkbe fog jutni, hogy az emberi jóság létezik, és ha kis lépésekkel is, de együtt képesek vagyunk magunk körül szebbé tenni a világot.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
Ha kinéznek az ablakon reggelente, eszükbe jut egyszer is, hogy milyen csodás az ég színe, vagy milyen lenyűgöző meglátni az előbújó első napsugarakat? Ámultak már egy száz színben pompázó naplementén, vagy gyönyörködtek tarka pillangók szárnyaiban? Tátva maradt a szájuk attól, hogy milyen káprázatosan sokszínű a világ? És vajon eszükbe jutott egyszer is, hogy vannak, akik ezeket talán soha nem pillanthatják meg? Aki a látás képességével született, annak ez mind természetes, de mi van azokkal, akik nem ismerik a fényt? Azok, akik vakon születtek, vagy hirtelen vesztették el látásukat, soha nem élhették, élhetik át a természet ezer látható csodáját.
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum